Tisztelt Emlékezők, Hölgyeim és Uraim!

54 évvel ezelőtt ezekben az órákban nemcsak Budapesten a Petőfi Körben vagy a Műegyetemen, hanem az ország oly sok pontján, itt Szentesen is éjszakába nyúlóan beszélgettek az emberek az ország jövőjéről. A legfőbb kérdés akkor Magyarország szuverenitása volt. Reggelre kelve a függetlenség és az önrendelkezés vágya erős kifejezést nyert, megindult a tömeg és kinyilvánította akaratát. Megérett a forradalom. Október 23. lett a szabadság napja. Azóta 54 év telt el, de soha nem állhattunk az 56-os hősök emléke előtt olyan tisztán, mint most. Mert hiába kiáltották ki 1989. október 23-án a köztársaságot, ha az nem lett a közé, a közösségé, hanem pusztán egy hatalomátmentő posztkommunista politikai elit kísérleti telepeként működött, ahol a kommunizmus bevezetésében egyszer már megbukott ideológusok gazdasági örökösei zárták világpiaci ketrecbe a magyar embereket.

Hiába látszott győzni 1990-ben a magyar többség az nemzetköziség fölött, ha már az újrakezdés első napjaiban a vesztesek – szintén ezekben a napokban – puccsal igyekeztek megdönteni a többpárti választás eredményeként létrejött kormányt.

Hiába indult útjára a polgári Magyarország fejlődése, ha a gazdaságban és a nemzetközi piacokon megerősített hadállású neo-liberális pénztőke a retro-szocialistákat támogatta.

És hiába épített a polgári kormány korábban a munka és a család erejére, ha a spekulánsok Magyarország megbuktatására kötöttek opciós ügyleteket.

És hiába keveredtünk ki a szocializmus korábbi adósságcsapdájából, ha 2002 után a multinacionális tőke kegyében járó kormányok feladták a gazdasági függetlenséget és számolatlanul vettek fel hiteleket, hogy azokból lopjanak és a saját zsebüket tömjék.

És hiába szerettük volna az 56-os hősök emlékét méltóképpen megünnepelni az 50. évfordulón, ha egy bomlott elméjű diktatórikus hajlamú hatalom vérbe fojtotta az emlékezést.

Tisztelt Emlékezők, Hölgyeim és Uraim!

Mostanában, ezekben a napokban, ha az emberek az ország jövőjéről beszélgetnek, remény és bizakodás váltja fel a korábbi aggodalmat. A legfőbb kérdés most is Magyarország szuverenitása. 2010-ben is megindult a tömeg és kinyilvánította akaratát, hatalmas arányban szavazott a gazdasági függetlenség és az önrendelkezés mellett. Mára beérett a forradalom. Az elmúlt hónapokban új, reményteli, és cselekedetekkel teli korszakot nyitott Magyarország, mely méltó a forradalom elveihez.

A forradalom pedig nem analitikus kategória. Minden történelmi korban a nép a maga kezében lévő eszközzel válaszol az elnyomóinak: kiegyenesített kaszával, vagy kurucos hevülettel, vagy önkéntes szolgálattal a szabadságharc zászlaja alatt, vagy szavazócédulával a kezében a választásokon. Magyarországon 2010-ben ilyen demokratikus keretek között zajló forradalom ment végbe, amelynek eredménye méltó az 1956-os forradalom 13 napjának vívmányaihoz, mert ez is alapjaiban változtatta meg Magyarországot.

Reményteli az idei ünnep mert hosszú évek állandó megosztottsága után, béke köszöntött az országra. Hazánk legnagyobb ökológiai katasztrófája közben a reményt, a lehetőséget is megkaptuk, mert a magyar emberek soha nem látott összefogásának lehetünk tanúi. 1956. október 23. reményt ad és megerősít abban, hogy közös céljainkat csak együtt tudjuk elérni. Új írott és íratlan törvények születtek, születnek, amelyek egy igazságos, békés Magyarország pillérei, ahol az összefogás hazára talált.

Tisztelt Emlékezők!

Azoknak, akik fellázadtak 1956-ban volt egy álmuk a szabad, diktatúra nélküli Magyarországról. Ebben az évben a magyarok megint lezártak egy időszakot és ismét mertek álmodni és tenni egy jobb Magyarországért.   De október 23.-án Magyarország nemcsak egy diktatúra ellen lázadt fel, hanem hazugság és a félelem ellen is. A magyar emberek többször is bizonyították: nem tűrik, ha hazudnak nekik és nem engedik korlátozni szabadságukat. A magyarokat 56 után nem lehetett elhallgattatni, nem lehetett megvenni. Most Magyarország nagy lépéseket tett annak érdekében, hogy az évtizedekig velünk élő igazságtalanságok fájdalmait enyhíteni tudja.

Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt évtizedekben tiltott volt október 23-át ünnepelni. Amikor végre szabad lett ünnepelni, akkor sem tudott vele mit kezdeni az állam, különösen a poszt-kommunista kormányok, és mivel nem tudta tiszta szívből ünnepelni, ezért a forradalom távoli maradt az emberek számára is. Az elnyomók örökösei nem akarták megmutatni 1956 valóságát, hiszen saját magukat leplezték volna le.

Mert 56 az emberek szívében nem arról szólt, hogy az egyik kommunista után a másik üljön a trónra, hanem arról, hogy egyszer majd egy független országban, szabadon, demokratikus választások során nyerjenek felhatalmazást Magyarország irányítására. Ezért 56 hőse nem a hatalomátmentő kommunista elit, hanem a pesti srác. Mint ahogy az elmúlt 20 év kínkeserves átalakulásának hősei sem a neo-liberális gazdasági szereplők, hanem a magyar emberek. Akik 2010-ben a kezükbe vették sorsukat és forradalmi eredményeket vívtak ki.

A rendszerváltoztatás után húsz évvel a magyar választók döntöttek: kerüljön végre a nemzeti demokrácia a politikai élet centrumába. Legyen nyilvánvaló, hogy a demokrácia nemzeti elkötelezettség nélkül puszta liberalizmus, és megfojtja a magyarságot. 1956 és 2010 üzenete egyértelmű: valósuljon végre meg a nemzeti demokrácia Magyarországon. Most esély van arra, hogy 56 hasonló céljai: a nemzeti elkötelezettség és demokratikus törekvés erősítsék egymást.

Tisztelt Emlékezők, Hölgyeim és Uraim,

az ünnepeket ünnepelnünk kell, a szabadság napját nem elég megkoszorúzni, hanem felszabadulva kell emlékezni rá hazugság és félelem nélkül. A szabadság napja a magyar emberekről szól, október 23-a attól válik nemzeti ünnepünkké, ha a nemzet valóban ünnepli. Isten éltesse az 56-os hősök emlékét és Isten óvja a mai hősöket, bennünket, Magyarországot!

További képek az eseményről megtekinthetők IDE kattintva.